Éj párnáján izzik holnapok lángja,
felettünk hunyorgó csillagmiriád,
komótos holdfény magasból suttogva
égben fogant áldást hullajt reánk.
Cirógató selyme belengi lényed,
vigyázó szavait vánkosodra festi,
keserédes lélek álmai hozója,
kristály tornácáról a Földet füröszti.
Aprócska zugokban fürkész arccal sétál,
nehéz évek útján zajtalanul jár;
szférák ködébe tűnt utópia rabja,
acélkékje csillog, míg világ a világ.
2012. március 12.
