Az őszi éj titka

Narancsos vörösben pompázik a Hold,

csillagok még bújnak, a ma csomagol,

alkonyi világra bársony lepel hull,

rőt-aranyszín falomb levél-záport súg. 

Ősz illat-baldachinján piheg a lét,

a lég nyirkos szele gyöngéden simít,

éj maszkja rejti a világ ráncait,

becézőn őrzi agg lelkek álmait.

2018. október 12.

Apevák 46-50.

46.
Nyár
szele
cikázik.
Színpompás rét
vonzó illata.

47.
Ha
beszélsz,
ésszel tedd!
Minden szavad
lélekig hatol.

48.
Ne
élj a
tegnapban!
Csak pusztító
önsorsrombolás.

 49.
Halk
zene
dallama
csendül. Benne:
- igaz megnyugvás.

50.
Ki
barát,
bajban is
melletted van,
nem csak a jóban.

2017. június

Apevák 31-35.

31.
Csepp

csurran.

Elmúlás.

Lelkedben él

ezernyi emlék.

32.

Kit

szeretsz?

Érzések

viszonzása.

Bizalom ébred.

33.

Rég

idők

elmúltak.

Nosztalgia.

Telve pohara.

34.

Torz

mosolyt

színlelhetsz.

Tőrébe állt

a kétszínűség.

35.
Az

ember

csak díszlet,

élő kellék

a lét színpadán.

2017. április

Apevák 6-10.

 6.
Van

nekem.

Idővel

tovalibben

és magamra hagy.

7.

Tél

keze

ezüsttel

pingálja ki

lelkünk ablakát.

8.

Ki

tudja?

Az elme

birodalma

régi divatú.

9.

Rád

bízom

sokadszor.

Tiéd lesz-e

vagy a világé?

10.

Tűz.

Pokol

parazsa.

Forrósága

a tájra hajol.

2017. április

Apevák 1-5.

1.
Csipp,

madár.

Trillája

egekig ér.

Boldog fellegek.

2.

Gyors

siker

soha sincs.

Göröngyös út

lábaid előtt.

3.

Ma

búcsú,

holnapra

ködös emlék.

Újjáépülés.

4.

Most

nyisd ki

szívedet!

Szép nap pirkad.

Jövőd benned él.

5.

Te

sem vagy

szent lelkű.

Bírálatod

egyedül tiéd.

2017. április

Sissi

Jöttöd hozománya volt a szerencse,

szépséges valód irigye a Nap,

bajor honi ősök dicső szelleme

büszkén járt udvarod sövénye alatt.

Országok trónjai téged választottak,

igaz barátságok, titkos szerelem,

majd óvó kezeid imára kulcsoltak,

lelked egy darabja akkor elveszett.

Bár osztályrészed gazdagság, pompa,

csillogás, mit uralkodói ház adhat,

ádáz merénylő taszította porba,

s megnyugvást nem leltél halálodban,

gyászruhád milliók könnye horgolta,

maradtál így boldog-boldogtalan.

2015. január 09.

Holdcsillám

Éj párnáján izzik holnapok lángja,

felettünk hunyorgó csillagmiriád,

komótos holdfény magasból suttogva

égben fogant áldást hullajt reánk.

Cirógató selyme belengi lényed,

vigyázó szavait vánkosodra festi,

keserédes lélek álmai hozója,

kristály tornácáról a Földet füröszti.

Aprócska zugokban fürkész arccal sétál,

nehéz évek útján zajtalanul jár;

szférák ködébe tűnt utópia rabja,

acélkékje csillog, míg világ a világ.

2012. március 12.

Utazás

Csend ül a tájon, csak a lélek neszez,

dér-tollas hattyú siklik az alkony taván,

jégruhája rideg, óvja a valót, rejtve

előlünk egy fagy-szemcséibe zárt világ.

Választott útját egymagában rója,

bú-nedves sálát diadém ékíti,

ismeretlen tavaszt hoz szíve borúja,

gyöngyház Hold fénye hűlt arcát hevíti.

Csók-tiszta hegeit üveg-lényén hordja,

elrejtett fájdalmát meg nem fejti senki,

illó tükörképét az éj tűje horgolja,

galaxisok bársonya köd-burkában őrzi…

2012. január 17.

Az éj hídján

Bíbor palástját hímzi az éj,

mint némaság-gyapjas paplan, úgy

borul reám. A valótól távol,

álmaim végtelen univerzumában

egymagam vagyok. Lelkem

elgyengült élet-rostjai,

fátyolos időtlenségben lüktetve,

ernyedten hullnak alá.

Feledés-ízben áztatott nedűt kortyolva,

önnön falaim kelepcéjéből menekülve,

érzékeimbe csitult imát pusmogok.

Sorsom mólóján átívelő hídon

idill-koszorúm fonom, míg

pilláimat az öröklétbe veszett

Hold sápadt fénye füröszti…

2011. február 05.

Szerelmed keresem

Hópihe szállingózik, csak némán sírdogál...

Csillagok csókjában fürdő lelkem

vágytalan messzesége újra éhesen piheg.

Szerelmed sóvárgom,

boldogság zamata kong üres perceimbe,

álmokkal tűzdelt szívem bársonyát most nem érinted.

Mégis tudom - hozzám tartozol,

lelked lelkemben alszik örökre,

éjjelek holdfény-karjába bújva csak együtt létezhetünk.

Emlékkép-mosolyod szegletében merengve álmodok,

- oly gyermekien, távolban összefonódva veled.

Betakarlak, mint partot a tenger, s

talán sorsunk rögös útjain,

kacagó harmatcseppek táncába

új remények élednek.

2010. december 15.

Felhők fölé

Porrá vált árny-napok reád hajolnak,

s elfáradt lelke megtépve kóborol,

hajdan fogant vétkek ravatalán

megnyugvást áhítva erőtlen bolyong.

Ében szemei elevenen élnek,

égető emlékét forrasztva énedbe,

áldott mécslángok kigyúló fényében

hangtalan búsong a kegyelet-szíve.

Engedd hát útjára, azúr felhők fölé!

Idők-angyala ma ismét szárnyat bont.

Mennybéli éden ölében pihegve

vibráló lénye köré glóriát fon.

2010. november 1.

Mama

Látom alakod,

amint felsejlik az est

köd-ruhája mélyén,

majd angyali mivoltában

égi édenbe reppen.

Mennybéli képek elmosódott kontúrja

fátyolos szemeim előtt látomásként dereng.

Lágyan csilingelő hangod foszlánya,

a lég bús szólamán

idők távlatából remeg

újra füleimbe.

Szívemben üvölt a keserűség,

szakadt köntösében csak áll mozdulatlan,

felejthetetlen lényed siratja.

Forró könny-zuhatagommal

pergő évek fájó sóhaján

ismét megidézlek.

Deres leheletével ma lelkünkbe

mart a hajnali gyász:

- már nem nevetsz

többé a Földön, Mama…

2010. október 19.

Csöndedbe burkolózva

Csöndedbe burkolózva hullámzik a tenger,

égi jel pislákol azúrkék tükrében,

fénycsóvák játszanak, némán átkarollak,

kitárja kapuit az éj birodalma.

Félszeg érintések, el-elhaló szavak,

szívdobbanásaink testvérré simulnak,

ki nem hunyó lánggal csodálják egymást,

belélegzem ismét lelked hívó szavát.

Csöndedbe burkolózva hullámzik a tenger,

angyalsereg reppen díszes öltözetben,

paplanját már fölhúzta az aranyló Nap,

álmaink tornácán megpihenhetsz holnap.

2010. július 16.

A titokzatos idegen

Talán a szerelem parazsa bujkál,

apró lángszikrákban némán kiált,

szeretne kitörni a fényre,

szelíden kérleli Aphrodité anyát.

Lomb-szőtte vánkosa bíborba hajló,

lázas éjszakákon hangja elhaló.

aranysárga-maszkja mögé rejtőzik,

a szunnyadó csöndben közénk férkőzik.

Talán a szerelem parazsa bujkál,

apró lángszikrákban némán kiált.

önzetlenség nélkül értelmetlen léte,

megszelídült lelkek szomjazzák szavát.

2009. augusztus 17.

Szerelem

Két hűséges szív, rózsaszirmú lélek,

egy magasabb dimenzió ösvényére téved.

Felszabadító, mézédes kábulat,

rabja mind, kit egyszer magával ragad.

Kiszámíthatatlanul, szellő szárnyán érkezik,

hajnali első harmattal éledezik.

Váratlanul jön az eufórikus bűvölet,

már-már gyönge lábaidról levesz.

Elvarázsolt szíved a torkodban dobog,

a szeretett lény közelségét áhítod.

Vállaira selymesen omlik puha hajad,

becéző ölében tovatűnik a bántó gondolat.

Közétek nem férkőzik többé a gonosz,

lábnyomaidat a boldogság szigetén láthatod.

Bársonypuha csókja szomjas szádat égeti,

ő a tiéd, és csak érted létezik.

2009. május 30.