Jeanne d'Arc

Szűzi fehérben szül az ártatlanság,

utad kövezik megkopott lábnyomok,

példás történeted szíved-vívott harcát

hazafias hévvel róják zord századok.

Százéves háború suhan el melletted,

csaták látomása mélyen lelkedben ég,

sereged zászlaját égi jel vezetve

francia föld mártír hősévé lettél.

Bár sorsod megpecsételt, nem ejt csorbát

rajtad eretnek halál-máglya fénye,

tetteid ékében ragyog ma Orléans,

világít lényed halhatatlanság-képe,

emléked, mint tisztaság-futtatott oltár

emel fel a szentek tündöklő rendjébe.

2015. március 02.

Mama

Látom alakod,

amint felsejlik az est

köd-ruhája mélyén,

majd angyali mivoltában

égi édenbe reppen.

Mennybéli képek elmosódott kontúrja

fátyolos szemeim előtt látomásként dereng.

Lágyan csilingelő hangod foszlánya,

a lég bús szólamán

idők távlatából remeg

újra füleimbe.

Szívemben üvölt a keserűség,

szakadt köntösében csak áll mozdulatlan,

felejthetetlen lényed siratja.

Forró könny-zuhatagommal

pergő évek fájó sóhaján

ismét megidézlek.

Deres leheletével ma lelkünkbe

mart a hajnali gyász:

- már nem nevetsz

többé a Földön, Mama…

2010. október 19.