Tél - és karácsony haikuk (modern)

Angyalok dala

száll. Szent áhítat fogan.

Magányos fagyöngy.

Komódok mélyén

csillámló üveggömbök.

Csodára várva.

Fagyos téli kép.

Hó alatt alszik a táj.

Kandalló serceg.

Ünnepi égbolt

ölén pislant az este.

Villódzó fények.

Deres ablakban

fiúcska les nesztelen.

A szán csilingel.

Éhes cinege

nyirkos kis lába topog.

Bejgli illat száll.

Jégcsapot olvaszt

az itt maradt napsugár.

Tél-szimfónia.

Adventi séta.

Négy rénszarvas ballag a

díszes nyakkendőn.

Hűvös lámpafény

alatt színes jelenség:

- Pirospozsgás arc.

Józan gondolat,

a harangok kondulnak.

Forralt boros éj.

2018. október 13.

Őszi memoár

Sápadt fény-hajókon úszik a táj,

ábrándok ködében lebegő felhők

távoli fürtjeit sötét-madarak csipegetik.

Az égi színház végtelen színpadán

opálos fény-virágok nyílnak,

káprázatban derengő csokraikat

a dér-szívű éjszaka öntözi.

A sóhajtó Hold most anyai menedék,

 búcsúzás-könnyeken ereszkedő fátylával

kristályfehéren az ásító világra csordul.

Zizzenő avarban barangol az idő,

memoárjába gyűjtött pillanatok képeit

még egyszer fedetlen keblére öleli.

A hűvösbe hintett létezés

csend-indákon kúszó sziluettjei között

már a télbe forduló szél kutat.

2018. október 11.

Az őszi éj titka

Narancsos vörösben pompázik a Hold,

csillagok még bújnak, a ma csomagol,

alkonyi világra bársony lepel hull,

rőt-aranyszín falomb levél-záport súg. 

Ősz illat-baldachinján piheg a lét,

a lég nyirkos szele gyöngéden simít,

éj maszkja rejti a világ ráncait,

becézőn őrzi agg lelkek álmait.

2018. október 12.

Szép vers 2.

Johann Wolfgang Goethe: Vándor éji dala

Immár minden bércet

Csend ül.

Halk lomb,

alig érzed:

Lendül.

Sóhajt az éj.

Már búvik a berki madárka,

Te is nem nemsokára

Nyugszol, ne félj...

Tóth Árpád fordítása

Szép vers 1.

Christina Rossetti: Emlékezz

Emlékezz rám, ha tőled messze-messze
a hallgatag országba érkezem,
s nem foghatod többé a kezem,
és nem fordulhatok el tévedezve.

Emlékezz rám, ha majd magad leszesz te,
s nem szólsz jövőnkről úgy, mint rendesen:
csak emlékezz és értsd meg, kedvesem,
késő tanács, imádság, minden eszme.

De ha felejtesz, s aztán valahogy
emlékezel reám, ne búslakodj,
mert hogyha Éj s Romlás a szenvedélyt

nem ölte meg, mely hajdan bennem élt,
százszorta jobb, hogy mosolyogj s felejts,
semmint emlékezz és egy könnyet ejts.

Kosztolányi Dezső fordítása