Apevák 66-70.

 66.
Nem
veszek
fel zoknit.
Ünnep óta
a kandallón lóg. 

67.
Itt
a tél.
Évente
vendégül lát
birodalmában. 

68.
Szánj
időt
arra, mi
teljesebbé
teszi életed!

69.
Dér
csillan
holt tájon.
Ébredezik
a vidám napfény.

70.
Az
apró
cinege
cipőcskékért
álldogál sorban.

Tél - és karácsony haikuk (modern)

Angyalok dala

száll. Szent áhítat fogan.

Magányos fagyöngy.

Komódok mélyén

csillámló üveggömbök.

Csodára várva.

Fagyos téli kép.

Hó alatt alszik a táj.

Kandalló serceg.

Ünnepi égbolt

ölén pislant az este.

Villódzó fények.

Deres ablakban

fiúcska les nesztelen.

A szán csilingel.

Éhes cinege

nyirkos kis lába topog.

Bejgli illat száll.

Jégcsapot olvaszt

az itt maradt napsugár.

Tél-szimfónia.

Adventi séta.

Négy rénszarvas ballag a

díszes nyakkendőn.

Hűvös lámpafény

alatt színes jelenség:

- Pirospozsgás arc.

Józan gondolat,

a harangok kondulnak.

Forralt boros éj.

2018. október 13.

Őszi memoár

Sápadt fény-hajókon úszik a táj,

ábrándok ködében lebegő felhők

távoli fürtjeit sötét-madarak csipegetik.

Az égi színház végtelen színpadán

opálos fény-virágok nyílnak,

káprázatban derengő csokraikat

a dér-szívű éjszaka öntözi.

A sóhajtó Hold most anyai menedék,

 búcsúzás-könnyeken ereszkedő fátylával

kristályfehéren az ásító világra csordul.

Zizzenő avarban barangol az idő,

memoárjába gyűjtött pillanatok képeit

még egyszer fedetlen keblére öleli.

A hűvösbe hintett létezés

csend-indákon kúszó sziluettjei között

már a télbe forduló szél kutat.

2018. október 11.

Apevák 6-10.

 6.
Van

nekem.

Idővel

tovalibben

és magamra hagy.

7.

Tél

keze

ezüsttel

pingálja ki

lelkünk ablakát.

8.

Ki

tudja?

Az elme

birodalma

régi divatú.

9.

Rád

bízom

sokadszor.

Tiéd lesz-e

vagy a világé?

10.

Tűz.

Pokol

parazsa.

Forrósága

a tájra hajol.

2017. április

Stuart Mária

Rideg télben játszó éji glória

árvaságra ítéli születésed,

ármány ködében bolyongó krónika

lapjain elevenedik meg lényed.

Keser-léted halott frigyek börtöne,

eltökélt népben forrongó akarat,

hunyorgó fényszikra végzeted köve,

rút összeesküvés éled a nap alatt.

Meddő imák moraja az emlékezet,

koronádon sajgó sebeid gyolcsa,

sötétség vermében zilált életed

szertefoszlott álmok keserű hona,

ám az idők csarnokában áldja neved

egy rendületlenül zengő skótduda.

2015. július 24.

Karácsonyra virrad

Végtelen bárkájáról

álom-csókot lehel a Hold,

csillagok jászolában

egy angyal muzsikál,

szikrázó mivoltuk észrevétlenül,

izgatott szívekbe csitul.

Jég-ezüsttel hintett barlangjából

köd-párás szemekkel

kacsint a tél,

színevesztett képek rámájára

meghittség tüze gyúl,

az éj tündöklő csillámport

fázó lelkekre szitál.

Sercegő mécsek világánál,

kandallók parazsa melegénél,

a szeretet árnyai vetülnek.

Határtalan megnyugvás uszálya

omlik a világra,

úttalan-utak hókristály-szövevényein

megváltó kisded érkezett.

Földre szállt a Csoda,

áldott karácsonyra virrad.

2012. december 19.

Karácsony ünnepén

Az álmosan rejlő holdvilág

csak halványan dereng,

hűvös fénye nyomán kóborló

arcok barázdái

viaszossá simulnak.

Fagy-hátú földeken

a tél acélos sóhaja lebeg,

ezüst fenyők ágai

jég-ruhát öltenek,

áldott harmóniába

a béke fehér galambja száll.

Csillámló könnyeket

hullajt az ég,

otthonok melege köré

patyolatszín pelyhek terülnek.

Szoprán csengettyűk kara

idilli melódiára hangol,

mézeskalács illat terjeng

a meghittség szezámjából.

Majd késői órát kong egy harang,

-Betlehemben megváltó született-;

lelkes angyalok serege

dér-fuvolás nyugovót csendít,

mi gyertyát gyújt az ünnep

selyem díszben ragyogó asztalára..

2011. november 16.

Era

Füstszín felleg könnyezi

a búcsúzó tél táncát,

s változás esőcseppjére vágyakozó

szivárvány-pillangók csapdosnak.

Tegnapokba hervadt, fázó

képek tárlatai a tisztuló láthatár

amfiteátruma méhébe oszlanak

és búját napsugár fényében tündöklő

bibefakadás váltja fel.

Énekes madarak fenséges himnuszát

korszakokat átfogó fuvallat

röpteti tavasz-ruhát sóvárgó provinciák felé.

2011. február 13.