Stuart Mária

Rideg télben játszó éji glória

árvaságra ítéli születésed,

ármány ködében bolyongó krónika

lapjain elevenedik meg lényed.

Keser-léted halott frigyek börtöne,

eltökélt népben forrongó akarat,

hunyorgó fényszikra végzeted köve,

rút összeesküvés éled a nap alatt.

Meddő imák moraja az emlékezet,

koronádon sajgó sebeid gyolcsa,

sötétség vermében zilált életed

szertefoszlott álmok keserű hona,

ám az idők csarnokában áldja neved

egy rendületlenül zengő skótduda.

2015. július 24.

In memoriam Whitney

A gyász-szomorú est

némasága mécsét

emléked orgona illata gyújtja,

dalod foszlányait

az örök messzeség

harangja kondítja,

mint féltve őrzött kincset,

úgy glóriázzák angyalok körül és

fejezeted melódiájára

az élet komponál.

Elhagyatottan ácsorgó

lélek-szárnyad tollpihéjén

az elmúlás

vigyázó fuvallata lebben,

-véget ért egy szalmalángnyi élet-,

szikrázó briliánssá

csiszolódott fényed

a zene gyöngy-torkú múzsája

végtelen fájdalma lüktetésén át

maradandó kottájára álmodja…

2012. február 17.

Felhők fölé

Porrá vált árny-napok reád hajolnak,

s elfáradt lelke megtépve kóborol,

hajdan fogant vétkek ravatalán

megnyugvást áhítva erőtlen bolyong.

Ében szemei elevenen élnek,

égető emlékét forrasztva énedbe,

áldott mécslángok kigyúló fényében

hangtalan búsong a kegyelet-szíve.

Engedd hát útjára, azúr felhők fölé!

Idők-angyala ma ismét szárnyat bont.

Mennybéli éden ölében pihegve

vibráló lénye köré glóriát fon.

2010. november 1.