Stuart Mária

Rideg télben játszó éji glória

árvaságra ítéli születésed,

ármány ködében bolyongó krónika

lapjain elevenedik meg lényed.

Keser-léted halott frigyek börtöne,

eltökélt népben forrongó akarat,

hunyorgó fényszikra végzeted köve,

rút összeesküvés éled a nap alatt.

Meddő imák moraja az emlékezet,

koronádon sajgó sebeid gyolcsa,

sötétség vermében zilált életed

szertefoszlott álmok keserű hona,

ám az idők csarnokában áldja neved

egy rendületlenül zengő skótduda.

2015. július 24.

Az ősz ritmusán

Kobaltkék felleg ásít a vidék felett,

arany-szőtte ruhában búcsúzik a nyár,
nesztelen erdők regényes sűrűjében
melódiát búgó, lágy szellő muzsikál.

Anyátlan földekre szikrát igéz a Nap,
melege a reggel köd-nedves keblén simul,
emlékei közt él az izzó délibáb,
illanó varázsa éteri térbe csitul.

Tovatűnt napjain mereng a természet,
percei csarnokában hosszan elidőz,
réz-cicomás erdők lombját simogatva
vándorol ezer-szín csizmájában az ősz.

2012. szeptember 7.