Az ősz ritmusán

Kobaltkék felleg ásít a vidék felett,

arany-szőtte ruhában búcsúzik a nyár,
nesztelen erdők regényes sűrűjében
melódiát búgó, lágy szellő muzsikál.

Anyátlan földekre szikrát igéz a Nap,
melege a reggel köd-nedves keblén simul,
emlékei közt él az izzó délibáb,
illanó varázsa éteri térbe csitul.

Tovatűnt napjain mereng a természet,
percei csarnokában hosszan elidőz,
réz-cicomás erdők lombját simogatva
vándorol ezer-szín csizmájában az ősz.

2012. szeptember 7.

A jövő lapjain

Ölelésünk mentsét karjaimba zárom,

parttalan óceánja

távolba ringatja lényem,

már nem fáj a közöny,

kétely-fűzött álom,

az ismeretlen smaragdját

így fedezem fel.

A változás vándor-szelencéjét

szorongatom,

nem számít mily hamis aranyat

hazudik a remény,

a szél hárfáján

szól igazat hangom,

galambom reppen

a pirkadat egén.

Hiszen örökké itt virágzott bennem,

és a fátyolos homályból

újjászülettem…

2012. április 20.

Az ártatlanság

Tisztaság, mi pille-szárnyon ringatózik

az ezüst Hold taván, a holnapok

mózeskosarában gőgicsélő új életkezdet,

világunk romjain nyíladozó túlélő virág,

szívünk tornácán merengő időtlen szeretet.

Lélek-fodrok langymeleg sóhaja,

mit melengető ölébe vesz a szél,

a fiatalság kelyhéből sarjadó platán palánta,

galaxisok bársonyába olvadó éji zene,

létünk alkonyán megmártóznánk aranyló habjában..

Enigma Return to innocence című zenéje ihletésére

2009. október 10.