Miss Liberty

Valód a kortalan szépség ecsetje simítja,

örökkön káprázó képed igézi városod fölé,

fény-karod az ég kékjébe emeled,
láncaid a tegnap foszlatta köddé.
Évszázadok talpazatán állsz mozdulatlan,
könny, - és kacaj hullámai verdesik lábaid,
veled éled a gyógyuló remény,
háborúk sodrába tűnt korok eszméi őrzik álmaid.
Nemzedékek sóhaja libben újjászülető napjaid felett,
földedre érkező vándor útját talányos jövője felé vezeted.
Vágyálmok színeit szórja a messzeség,
te kitárod a lehetőségek kapuját,
rezzenéstelen arccal, halk magányodban pihenve
suttogod fülünkbe a szabadság himnuszát…

2013.- 2017.

Az alkimista

Színevesztett boldogság pásztora,

köddé foszlott gazdagság lábnyoma,

aranyló álmok igéző tábora,

éjsötét mesékbe suttogott szavak,

sivatag homokja égeti lábadat,

halovány reményben izzik a gondolat,

utat mutat napbarnított szellemvilág,

teveháton érkezik az önmegvalósítás,

piramisok lábánál igaz szerelem vár.

Szösszenet Paulo Coelho "Az alkimista" című műve nyomán

2013. április 10.

A jövő lapjain

Ölelésünk mentsét karjaimba zárom,

parttalan óceánja

távolba ringatja lényem,

már nem fáj a közöny,

kétely-fűzött álom,

az ismeretlen smaragdját

így fedezem fel.

A változás vándor-szelencéjét

szorongatom,

nem számít mily hamis aranyat

hazudik a remény,

a szél hárfáján

szól igazat hangom,

galambom reppen

a pirkadat egén.

Hiszen örökké itt virágzott bennem,

és a fátyolos homályból

újjászülettem…

2012. április 20.

Rohanó évek

Reszketeg pirkad a hajnal,

ma a nincs is

ünneplőben díszeleg,

leláncolt évekre igét szór

a pillanatok csillagkoszorúja.

Arany-fehér mementókba

szenderült szíved

még nyugalom-ágyán piheg.

Perceid az ébredés

bágyadt szemmel figyeli,

fürkészi, ahogy ölelő karjaiból

bont a reggel,

s tölti meg létezésed kertjét

a megtestesült remény,

hamvas zöldben,

mint a tél zimankója alól

újjászülető

rögöket ékesíti

a bimbózó virágok kelyhe.

Gyógyulatlan hegek,

érintetlen századok

útvesztőjében kallódó,

magány-pennás szonettek

a ma palettáján

fakulni látszanak.

Az idő hálójába kuszálódott

igaztalan szavak

mind porszemmé szűkülnek,

mozdulatlanságból szabadult lényed

szűz könnyektől tisztul,

-lelked új ruhát ölt-;

átjár a megbecsülés tüze,

s öröm-csillámot huny rád

az éltető szeretet…

2011. december 15.

Szerelmed keresem

Hópihe szállingózik, csak némán sírdogál...

Csillagok csókjában fürdő lelkem

vágytalan messzesége újra éhesen piheg.

Szerelmed sóvárgom,

boldogság zamata kong üres perceimbe,

álmokkal tűzdelt szívem bársonyát most nem érinted.

Mégis tudom - hozzám tartozol,

lelked lelkemben alszik örökre,

éjjelek holdfény-karjába bújva csak együtt létezhetünk.

Emlékkép-mosolyod szegletében merengve álmodok,

- oly gyermekien, távolban összefonódva veled.

Betakarlak, mint partot a tenger, s

talán sorsunk rögös útjain,

kacagó harmatcseppek táncába

új remények élednek.

2010. december 15.

Ismeretlen...

A mellőzöttség ma buja táncát járja,

vágy-amuletteket hint az éjszakába.

Áttetsző álmok ködszórta pamlagán

borostyánszín kétség csitítgatja magát.

Palackba zárt óhaj, eltörpült szép szavak,

csupán képzeletem játéka babusgat.

A kegyes élet lám kitüntet másokat,

csak árnyékom látja pierrot-arcomat.

Feledés, szeretet, van hangyányi remény?

Tekinteted átnyargal lelkem küszöbén.

Agyamban zsongó, elcsúszott idősíkok,

álarcom elé ismét rolót húzok.

Ki vagy te, ki berobbantál életembe?

Gátat emeltél zuhatag-könnyeimre.

Bájod melengetem szárnyaim alatt,

kíváncsiság üldöz, titkot tartogat.

2009. szeptember 04.