Mata Hari

Fényképed tegnapok zápora mossa,

ujjaid között bíborszín tulipán,

szíved kertjét szatén szirmával fonja

ledér táncot lejtő, ezernyi virág.

Gazdagság fényed esendő mámora,

hamis leplében érzéki bujaság,

valótlan partjára vetett cinkosa

gyanú-lámpásokat gyújt az éjszakán.

Hírnév megfakul, elszólít a balsors,

vércsepptől ázik a csillámló stóla,

hajnalok könnyében zúgó szélmalom

halhatatlan legendát sző azóta,

így titkokban rejlő szempillarácsod

emlékkönyvében őrzi Európa.

2015. július 25.

Sissi

Jöttöd hozománya volt a szerencse,

szépséges valód irigye a Nap,

bajor honi ősök dicső szelleme

büszkén járt udvarod sövénye alatt.

Országok trónjai téged választottak,

igaz barátságok, titkos szerelem,

majd óvó kezeid imára kulcsoltak,

lelked egy darabja akkor elveszett.

Bár osztályrészed gazdagság, pompa,

csillogás, mit uralkodói ház adhat,

ádáz merénylő taszította porba,

s megnyugvást nem leltél halálodban,

gyászruhád milliók könnye horgolta,

maradtál így boldog-boldogtalan.

2015. január 09.

Az alkimista

Színevesztett boldogság pásztora,

köddé foszlott gazdagság lábnyoma,

aranyló álmok igéző tábora,

éjsötét mesékbe suttogott szavak,

sivatag homokja égeti lábadat,

halovány reményben izzik a gondolat,

utat mutat napbarnított szellemvilág,

teveháton érkezik az önmegvalósítás,

piramisok lábánál igaz szerelem vár.

Szösszenet Paulo Coelho "Az alkimista" című műve nyomán

2013. április 10.

Elveszett századok

Tegnapok homályába veszett

civilizációk csendjét

búsongó csillag

megfakult fénye őrzi,

szürkületben rejlő,

misztikus világba

vetíti nosztalgia-árnyait.

Nyugalom-öle a végtelenben

honol, hajdani századok

felhők trónjára súgott,

káprázatos voltát derengi.

Sejtelemben kuporgó

pergamenek cserzett margóján

a múlt hírnökének ujja cikáz.

Óidő langy leheletében álmodó,

gazdagságban fogant,

archaikus büszt

a feledések kalendáriumában

veszteglő, néhai kultúrák

impozáns fénykorának

elmúlását siratja.

2011. április 02.