Apevák 61-65.

61.
Pár
kósza
hópehely
már zöldellő
rétről álmodik.

62.
Kopp!
- És a
komor ma
beengedte
a víg holnapot. 

63.
Élj
úgy, hogy
a tükröd
hálát adjon
érted minden nap!

64.
Bölcs
bagoly
most suttog:
- szebb világról
legendát mesél. 

65.
A
tudás
nem nyitja
trezorját csak
érdemeseknek.

Mata Hari

Fényképed tegnapok zápora mossa,

ujjaid között bíborszín tulipán,

szíved kertjét szatén szirmával fonja

ledér táncot lejtő, ezernyi virág.

Gazdagság fényed esendő mámora,

hamis leplében érzéki bujaság,

valótlan partjára vetett cinkosa

gyanú-lámpásokat gyújt az éjszakán.

Hírnév megfakul, elszólít a balsors,

vércsepptől ázik a csillámló stóla,

hajnalok könnyében zúgó szélmalom

halhatatlan legendát sző azóta,

így titkokban rejlő szempillarácsod

emlékkönyvében őrzi Európa.

2015. július 25.

Fjordok éneke

Észak elmosódott kontúrjai

épp csak életre kelnek,

derengő sarki-homályban

lebegve

- mint skandináv vízió -

kevélyen nyújtóznak.

Ezüst-metál holdsugárban

jégpáncél fürdőz,

csillám-gerincére

villódzó, lágy pehely pilinkél.

Tört-fehérbe mártózott gleccserek

reszkető lankái hátán

a normann fagy-lánya

legendát fabuláz.

Holt századok útvesztőjében,

zord vizek hullámain,

merész vikingek eveznek.

Dér-szőnyeggel terített útjukon,

bronzba merült

rúnakövek csilláma pislákol,

s mítoszukat az idők-fjordjaiba

rejtett ékszerdobozok őrzik.

2011. január 09.

A középkor ködében I.

Machu Picchu

A horizont tengerén

bágyadtan pislogó

hajnali fény

hamvas türkizbe fodrozódik

festői hegyláncai baldachinján.

Gránit árnyú

totemoszlop lebeg

romvárosa felett,

képzelet-játék, -

majd tűnő délibábként

illan tova.

Legendája,

a lég suttogó

szólamain

fáradhatatlan hévvel

lüktet.

Hömpölygő folyók

sodrásának íve

méltósággal kanyarog

örök körforgás kanyonja

rejtekén.

Cédrusokkal gombolt hegygerincén

inka liturgia

sóhaja kel életre;

mi felhők varázsszárnyán

reppen magasba,

az égi rónák felé.

2010. augusztus 29.

Lélekmadár

Rubin diadémmal hajában ébredt a hajnal,

szaténfényű köntösét magára gombolta,

magnóliák rejtekéből nyújtózva jött elő,

szerelem-lugas alól lábujjhegyen osonva.

Bódító orchidea illat csapja meg orrom,

liánok smaragd karjai kapaszkodnak messze,

pillanatuk a végtelen csipkéjébe fonom,

felcsendül parányi lélekmadaram éneke.

Nosztalgikus fénysugár játszik csillám tollain,

az örök élet nedvét érzések-kelyhéből szívja,

selyemszárnyú lényét minden nap babusgatom,

zúgó vízesések legendát mesélnek róla.

2010. április 25.

Jeanne d'Arc, az orleansi szűz

Egy francia parasztleány, ki szívében annál nagyobb,

képes volt megjövendölni a holnapot,

irigylésre méltó erő lakozott benne,

mi őt halhatatlan mártírrá tette.

Gesztenye haját a szél hegyen-völgyön át fújta,

ménese patája nyomot vájt az útra,

vágtája nyomán ezüst porfelhő termett,

eltökélt tekintete kitartásra intett.

Ezernégyszázhuszonkilencben, maroknyi sereggel

Orleans megmentésére kellett, hogy siessen.

A hazaszeretet érzése benne mélyen lángolt,

Reimsbe vezette a trónörököst, Károlyt.

Az uralkodó rendek parasztlázadástól tartottak,

ugyanazon aljas véleményen voltak.

Campaigne erődjénél esett csapdába,

nem is sejtette, milyen tragédia várja.

Eretnekség vádjával Rouen városában elítélték,

szerencsétlenségére máglyán elégették.

Országok hadakozása suhant el mellette,

a száz éves háború hősnőjévé tette.

Bár a halál angyala magával ragadta,

XV. Benedek pápa szentté avatta,

különleges kitartó mivoltát

a mai napig őrzik a legendák.

2009. március 24.