Tűnődő pillanat

Időbe fagyott a tűnődő pillanat,
sóvárog a múlt, nincs többé jelen,
opálos az est: - szánakozó, s hallgatag,
évszázadok pora lepi már agg szívem.

Jöjj értem végzet dühöngő tengere,
elhaló hangomon, ím téged szólítlak,
oly régen várok rád - édeni életre,
elveszett kapuim lelje meg a holnap.

Megtisztult lélekkel emelj fel a fénybe,
lázadó létemtől immár búcsút vennék,
meztelen önvalóm fáradt rejtekében
teret nyit a nyugalmat áhító feledés.

S az így meglelt végtelen fényévekben
viola brokát remegi hamvas csendem.

 2011. március 04.

Era

Füstszín felleg könnyezi

a búcsúzó tél táncát,

s változás esőcseppjére vágyakozó

szivárvány-pillangók csapdosnak.

Tegnapokba hervadt, fázó

képek tárlatai a tisztuló láthatár

amfiteátruma méhébe oszlanak

és búját napsugár fényében tündöklő

bibefakadás váltja fel.

Énekes madarak fenséges himnuszát

korszakokat átfogó fuvallat

röpteti tavasz-ruhát sóvárgó provinciák felé.

2011. február 13.

A középkor ködében I.

Machu Picchu

A horizont tengerén

bágyadtan pislogó

hajnali fény

hamvas türkizbe fodrozódik

festői hegyláncai baldachinján.

Gránit árnyú

totemoszlop lebeg

romvárosa felett,

képzelet-játék, -

majd tűnő délibábként

illan tova.

Legendája,

a lég suttogó

szólamain

fáradhatatlan hévvel

lüktet.

Hömpölygő folyók

sodrásának íve

méltósággal kanyarog

örök körforgás kanyonja

rejtekén.

Cédrusokkal gombolt hegygerincén

inka liturgia

sóhaja kel életre;

mi felhők varázsszárnyán

reppen magasba,

az égi rónák felé.

2010. augusztus 29.

A titokzatos idegen

Talán a szerelem parazsa bujkál,

apró lángszikrákban némán kiált,

szeretne kitörni a fényre,

szelíden kérleli Aphrodité anyát.

Lomb-szőtte vánkosa bíborba hajló,

lázas éjszakákon hangja elhaló.

aranysárga-maszkja mögé rejtőzik,

a szunnyadó csöndben közénk férkőzik.

Talán a szerelem parazsa bujkál,

apró lángszikrákban némán kiált.

önzetlenség nélkül értelmetlen léte,

megszelídült lelkek szomjazzák szavát.

2009. augusztus 17.

Fényed

Földöntúli fényedben fürdöm,

tekergő tűzvirágban törölközöm,

szikráid szóródnak szárnyaimon,

ábrándos álmaimat áhítom.

Lámpásként lángolsz lényemben,

pirosan pislákolsz percekben,

érzékek ékkövei égetnek,

örökkön-örökké ölellek.

2009. május 06.