Tavaszi álom

Bár még nyirkos hajnalok

köd-nedves szaténját

húzza a táj magára,

s grafit felhők mögül kandikáló

Nap sugara erőtlen csókot szór,

álmomban a tavasz éteri pompája

káprázatát látom megelevenedni.

Nyíló barkák pelyhező bibéi bólogatnak,

langyos sóhajú szellő üde karjába húz.

A változás előtt fejet hajtó

zegzugos erdők mélye,

és berillben játszó mohák fövenye,

ébredező életek

pillogása némaságába borul.

Jég-birodalom fogságából szabadult

örökzöldek lombjaira

önvalójukkal szivárványszínt festő,

halk szavú madarak suttognak.

A hőn áhított megújulás hegedű-szólamán

fogant gyönyörűségük

ismét a szívekbe költözött.

2013. április 14.

A holnap ígérete

Fénytelen kavicstorzók elmerült

ösvényeit szeli ketté a jelen,

türkizkék világa

még fáradtan tévelyeg.

Kábulatba esett szellemhajók

algával vont tatja

gyöngy-csókkal simított

habok ó-zamatát remegi.

Ámbrás cetek

láthatatlan menedéke,

mi a nincs martaléka lett,

halott órák sóba zárt vitrinjében

ring a hullámok testén.

De valahol, túl a fájdalmak öblén

és a hűlt kezdetek kapuján,

szivárványban virító

már a sápadt est-síma lég,

újra lágy sanzonú napok

színtiszta hullámai

becézik a part

arany-koronázta keblét.

Látványának képét

zokogva magamhoz ölelem,

hisz ezért küzdöttünk oly rég.

2011. augusztus 26.

Era

Füstszín felleg könnyezi

a búcsúzó tél táncát,

s változás esőcseppjére vágyakozó

szivárvány-pillangók csapdosnak.

Tegnapokba hervadt, fázó

képek tárlatai a tisztuló láthatár

amfiteátruma méhébe oszlanak

és búját napsugár fényében tündöklő

bibefakadás váltja fel.

Énekes madarak fenséges himnuszát

korszakokat átfogó fuvallat

röpteti tavasz-ruhát sóvárgó provinciák felé.

2011. február 13.

Igazgyöngy

Életünk gyöngyét tartom ma kezembe zárva-

napok, hetek, évek gördültek sebesen;

szivárványban pompázó lelkem utastársa

te vagy, kagylóhéjban ringó szerelmesem.

Percek sokasága , mind eltűnt hiába-

válaszokat magamban meg nem lelhettem,

könny-tengerben gyászolt önmagamnak mása,

válaszutak előtt gyáván megfeneklett.

Bárányszelíd arcod öröm-tükröt tartott,

bilincsbe vert szívem zihált lankadatlan,

mostoha éjekből menekvő mivoltod

rabul ejtett szűkölő magányomban.

Mikor a világ édes álmát alussza,

s már csak pislákolok ereklyék ködében-

akkor majd szelíden zárj kagylóhéjadba,

hogy így teljesedjen be veled végzetem.

2010. június 11.

A napsugár

Mennyből érkező, tünékeny, színarany szikra,

mely a bimbózó rügyet virággá fakasztja.

Arany fonálként tör magának a szférák közt utat,

csillámló lényével szépség után kutat.

Felhők mögül cinkosan ki-ki kukucskál,

a természet csodáiban pajtásra talál.

Zivatar eljöttekor, mikor a szomjas föld ázik,

bájosat kacag, s az esőcseppekben szivárvánnyá válik.

2009. április 02.