Miss Liberty

Valód a kortalan szépség ecsetje simítja,

örökkön káprázó képed igézi városod fölé,

fény-karod az ég kékjébe emeled,
láncaid a tegnap foszlatta köddé.
Évszázadok talpazatán állsz mozdulatlan,
könny, - és kacaj hullámai verdesik lábaid,
veled éled a gyógyuló remény,
háborúk sodrába tűnt korok eszméi őrzik álmaid.
Nemzedékek sóhaja libben újjászülető napjaid felett,
földedre érkező vándor útját talányos jövője felé vezeted.
Vágyálmok színeit szórja a messzeség,
te kitárod a lehetőségek kapuját,
rezzenéstelen arccal, halk magányodban pihenve
suttogod fülünkbe a szabadság himnuszát…

2013.- 2017.

A holnap ígérete

Fénytelen kavicstorzók elmerült

ösvényeit szeli ketté a jelen,

türkizkék világa

még fáradtan tévelyeg.

Kábulatba esett szellemhajók

algával vont tatja

gyöngy-csókkal simított

habok ó-zamatát remegi.

Ámbrás cetek

láthatatlan menedéke,

mi a nincs martaléka lett,

halott órák sóba zárt vitrinjében

ring a hullámok testén.

De valahol, túl a fájdalmak öblén

és a hűlt kezdetek kapuján,

szivárványban virító

már a sápadt est-síma lég,

újra lágy sanzonú napok

színtiszta hullámai

becézik a part

arany-koronázta keblét.

Látványának képét

zokogva magamhoz ölelem,

hisz ezért küzdöttünk oly rég.

2011. augusztus 26.

Csöndedbe burkolózva

Csöndedbe burkolózva hullámzik a tenger,

égi jel pislákol azúrkék tükrében,

fénycsóvák játszanak, némán átkarollak,

kitárja kapuit az éj birodalma.

Félszeg érintések, el-elhaló szavak,

szívdobbanásaink testvérré simulnak,

ki nem hunyó lánggal csodálják egymást,

belélegzem ismét lelked hívó szavát.

Csöndedbe burkolózva hullámzik a tenger,

angyalsereg reppen díszes öltözetben,

paplanját már fölhúzta az aranyló Nap,

álmaink tornácán megpihenhetsz holnap.

2010. július 16.

A tündér

Lágyan ringó víztükörből születtem,

selymes hullám ölelésében szépítkezem,

éji Hold acél fénye kíséri útjaim,

tisztára mossa ruhám ezüst fodrait.

Smaragdzöld fák hódolattal elém hajolnak,

az erdő állatai anyjukká fogadnak.

fenntartom a békét a zavaros mélyben,

ez az én régen kapott küldetésem.

Hullámos fürtjeim vállaimra omlanak,

hegyek-völgyek alázattal átkarolnak,

ében pilláim alatt szeretetliliom nyílik,

egy csokorba szedtem az érzelmek virágait.

Szoprán énekem a vizek édeni zenéje,

könnyedén ott termek a tündérek kertjében,

édes álmot lehelek az elfáradt tájra,

hogy a csodát hozó reggelt újult erővel várja.

2009. május 10.