Csöndedbe burkolózva hullámzik a tenger,
égi jel pislákol azúrkék tükrében,
fénycsóvák játszanak, némán átkarollak,
kitárja kapuit az éj birodalma.
Félszeg érintések, el-elhaló szavak,
szívdobbanásaink testvérré simulnak,
ki nem hunyó lánggal csodálják egymást,
belélegzem ismét lelked hívó szavát.
Csöndedbe burkolózva hullámzik a tenger,
angyalsereg reppen díszes öltözetben,
paplanját már fölhúzta az aranyló Nap,
álmaink tornácán megpihenhetsz holnap.
2010. július 16.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése