Új vidék, izgatott csend mélán körülölel,
láthatatlan kéz vezetett - hazaértem..
Türkizszín nyírfák magasodnak messze,
tarka harkály krónikát ró agg fatörzsbe.
Szívem hangyányit könnyezik, s remeg,
de várnak víg kalandok, másik emberek.
Várakozással teli, mámorító napok,
ezüst metál fénnyel derengő csillagok.
Rózsabokrok burjánzó illat-fonata,
már nem sérti bőröm temérdek tű foka.
'Ha holnap szólít az ég sem feledhetem már,
mit is adott nekem veled ez a világ.'
2010. május 23.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése