Porrá vált árny-napok reád hajolnak,
s elfáradt lelke megtépve kóborol,
hajdan fogant vétkek ravatalán
megnyugvást áhítva erőtlen bolyong.
Ében szemei elevenen élnek,
égető emlékét forrasztva énedbe,
áldott mécslángok kigyúló fényében
hangtalan búsong a kegyelet-szíve.
Engedd hát útjára, azúr felhők fölé!
Idők-angyala ma ismét szárnyat bont.
Mennybéli éden ölében pihegve
vibráló lénye köré glóriát fon.
2010. november 1.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése