Szótlan nesz eszmél sziklaormok vállán,
létünk elfeledett lapjait dédelgeti,
ultramarinkékben örvénylik az égbolt,
festői palástban ránk emlékezik.
Múló fényesség játszik horizontunkon,
ódon karcolat az emberiség oltárán,
nemzedéknyi lábnyom tapogat kiutat;
szégyen vagy dicsfény? – Különös színváltás.
2010. június 23.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése