2016. október 15., szombat

Az óidő nyomában II.

Szellemhajó

Jégbe dermedt zónák
pólusai sodrásában
hánykolódó szellemhajó időz,
csapkodó tajtékok nyaldossák
gúzsba kötött sebeit.
Néptelen vidékek
rögös zátonyán
csurranó könnyei
a reménytelenség
hullámsírjába hanyatlanak.
Porcelánszín vitorlája
idő-ködben enyész,
rohanó pusztulása
ravatalán gyertyát gyújt
az aszott arcú halál.
Gúnyos kacaj visszhangzik,
elemésztve ronggyá
foszlott ereklyék viharverte hadát.
Szénné égett relikviák
megkövesedett árnyain
ódát zeng az
elmúlás sípja.
Rothadásra kárhoztatott
évgyűrűk ölén
hitevesztett fájdalom zokog..

2010. augusztus 02.

Nincsenek megjegyzések: