Életünk gyöngyét tartom ma kezembe zárva-
napok, hetek, évek gördültek sebesen;
szivárványban pompázó lelkem utastársa
te vagy, kagylóhéjban ringó szerelmesem.
Percek sokasága , mind eltűnt hiába-
válaszokat magamban meg nem lelhettem,
könny-tengerben gyászolt önmagamnak mása,
válaszutak előtt gyáván megfeneklett.
Bárányszelíd arcod öröm-tükröt tartott,
bilincsbe vert szívem zihált lankadatlan,
mostoha éjekből menekvő mivoltod
rabul ejtett szűkölő magányomban.
Mikor a világ édes álmát alussza,
s már csak pislákolok ereklyék ködében-
akkor majd szelíden zárj kagylóhéjadba,
hogy így teljesedjen be veled végzetem.
2010. június 11.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése