Nyárba derengőn ébred a kék lagúna,
nádszálvékony pálmalevél hajlik a vízre,
szépség-szomjjal átitatott lelkem gyógyszere
ambróziaként cseppen szomjas bőrredőimre.
Lábaimról levesz e paradicsomi bőség,
messze, a habokban amazonok születnek,
smaragd olívaággal tűzdelt loknijuk lobog,
kívülállóval óidő óta nem érintkeztek.
Lila levendulák között téged látlak kedvesem,
-távol a parttól-; percre sorokkal kacérkodva..
Talán ránk talált az örökkévalóság hírnöke,
hajnalok könnymosta arcát bebarangolta..
2010. február 15.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése