Te, kit fáraók földje szül életre,
s misztikus Hold ölelő karjába zár;
törékeny lényed ezredévek ékköve,
tovatűnt álmod időtlen foglya már.
Királynői kelméd bársonyos selymén,
dinasztiád feledett hangja dalol,
piramisok méhe túlvilági kelyhén
rejtéllyel övezett rezdülése szól.
S bár korszakod mára csupán emlék,
mit idők almanachja tart ölében
hol a vágy, isteni Nílus völgyén
temet, máig titokba zárt helyének,
hűn őrzött, feledhetetlen lényét
karcolja, arany-szarkofág kövébe.
2010. október 14.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése