Az ősz ritmusán

Kobaltkék felleg ásít a vidék felett,

arany-szőtte ruhában búcsúzik a nyár,
nesztelen erdők regényes sűrűjében
melódiát búgó, lágy szellő muzsikál.

Anyátlan földekre szikrát igéz a Nap,
melege a reggel köd-nedves keblén simul,
emlékei közt él az izzó délibáb,
illanó varázsa éteri térbe csitul.

Tovatűnt napjain mereng a természet,
percei csarnokában hosszan elidőz,
réz-cicomás erdők lombját simogatva
vándorol ezer-szín csizmájában az ősz.

2012. szeptember 7.

Nefertiti

Te, kit fáraók földje szül életre,

s misztikus Hold ölelő karjába zár;

törékeny lényed ezredévek ékköve,

tovatűnt álmod időtlen foglya már.

Királynői kelméd bársonyos selymén,

dinasztiád feledett hangja dalol,

piramisok méhe túlvilági kelyhén

rejtéllyel övezett rezdülése szól.

S bár korszakod mára csupán emlék,

mit idők almanachja tart ölében

hol a vágy, isteni Nílus völgyén

temet, máig titokba zárt helyének,

hűn őrzött, feledhetetlen lényét

karcolja, arany-szarkofág kövébe.

2010. október 14.