A következő címkéjű bejegyzések mutatása: ősz. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: ősz. Összes bejegyzés megjelenítése

2018. október 15., hétfő

Őszi memoár

Sápadt fény-hajókon úszik a táj,
ábrándok ködében lebegő felhők
távoli fürtjeit sötét-madarak csipegetik.
Az égi színház végtelen színpadán
opálos fény-virágok nyílnak,
káprázatban derengő csokraikat
a dér-szívű éjszaka öntözi.
A sóhajtó Hold most anyai menedék,
 búcsúzás-könnyeken ereszkedő fátylával
kristályfehéren az ásító világra csordul.
Zizzenő avarban barangol az idő,
memoárjába gyűjtött pillanatok képeit
még egyszer fedetlen keblére öleli.
A hűvösbe hintett létezés
csend-indákon kúszó sziluettjei között
már a télbe forduló szél kutat.

2018. október 11.

2018. október 12., péntek

Az őszi éj titka

Narancsos vörösben pompázik a Hold,
csillagok még bújnak, a ma csomagol,
alkonyi világra bársony lepel hull,
rőt-aranyszín falomb levél-záport súg. 

Ősz illat-baldachinján piheg a lét,
a lég nyirkos szele gyöngéden simít,
éj maszkja rejti a világ ráncait,
becézőn őrzi agg lelkek álmait.

2018. október 12.

2017. január 29., vasárnap

Az ősz ritmusán

Kobaltkék felleg ásít a vidék felett,
arany-szőtte ruhában búcsúzik a nyár,
nesztelen erdők regényes sűrűjében
melódiát búgó, lágy szellő muzsikál.

Anyátlan földekre szikrát igéz a Nap,
melege a reggel köd-nedves keblén simul,
emlékei közt él az izzó délibáb,
illanó varázsa éteri térbe csitul.

Tovatűnt napjain mereng a természet,
percei csarnokában hosszan elidőz,
réz-cicomás erdők lombját simogatva
vándorol ezer-szín csizmájában az ősz.

2012. szeptember 7.

2016. szeptember 19., hétfő

Lépteink nyomán

Egyre csak sétálok puha levélpárnán,
titkaink korallpiros, mezítelen ágyán,
vonásaid halványítják habos fellegek,
a lenge szeptemberi szél épphogy éledez.

Rabságunk bilincse nyugodni nem enged,
különös utazás, érzékeim élednek,
nem tudom feledni a boldog napokat,
homlokomra csókolt őszinte csókokat.

Pupilláimat újra élesre csavarom,
az őszi erdő illatát mohón kortyolom,
törött gally reccsen talpam alatt az avaron,
szédült szomorúság cikáz hamvas lombokon.

Lassan barangolásom végére érek,
az eső lába már eléri a rétet,
a természet kincsiben megtalállak téged,
lelkem legmélyén őrizem a szépet.

2009. szeptember 08.