Apevák 66-70.

 66.
Nem
veszek
fel zoknit.
Ünnep óta
a kandallón lóg. 

67.
Itt
a tél.
Évente
vendégül lát
birodalmában. 

68.
Szánj
időt
arra, mi
teljesebbé
teszi életed!

69.
Dér
csillan
holt tájon.
Ébredezik
a vidám napfény.

70.
Az
apró
cinege
cipőcskékért
álldogál sorban.

Őszi memoár

Sápadt fény-hajókon úszik a táj,

ábrándok ködében lebegő felhők

távoli fürtjeit sötét-madarak csipegetik.

Az égi színház végtelen színpadán

opálos fény-virágok nyílnak,

káprázatban derengő csokraikat

a dér-szívű éjszaka öntözi.

A sóhajtó Hold most anyai menedék,

 búcsúzás-könnyeken ereszkedő fátylával

kristályfehéren az ásító világra csordul.

Zizzenő avarban barangol az idő,

memoárjába gyűjtött pillanatok képeit

még egyszer fedetlen keblére öleli.

A hűvösbe hintett létezés

csend-indákon kúszó sziluettjei között

már a télbe forduló szél kutat.

2018. október 11.

Apevák 41-45.

41.
Nem

kell a

szép mékap!

Képmutatást

friss smink sem fed el.

42.

Vess

magot!

Az idő

meghálálja

cselekedeted.

43.

Kér.

Szárítsd

könnyeit!

Légy támasza

sebzett lényének!

44.

Bújj

hozzá!

Lopóddz be

paplanjába

buja szerelem!


45.
Írj
előbb
helyesen!
Nyitott szótár,
majd nyilvánosság.

2017. május

Apevák 6-10.

 6.
Van

nekem.

Idővel

tovalibben

és magamra hagy.

7.

Tél

keze

ezüsttel

pingálja ki

lelkünk ablakát.

8.

Ki

tudja?

Az elme

birodalma

régi divatú.

9.

Rád

bízom

sokadszor.

Tiéd lesz-e

vagy a világé?

10.

Tűz.

Pokol

parazsa.

Forrósága

a tájra hajol.

2017. április

Csillagokban élsz

Füstszínű idők szürkeségén túl,

mindaddig nesztelenül várlak,

amíg remegő pilláját

estté hunyva, újra meg újra

pihenőre szenderül

a megfáradt délután,

köd-ette éjjelek

fakó lüktetésében átsejlő,

ébredő fényét bontja

a korai napsugár

és boldogságtól lengedező

csillámok, mint

apró drágakő-koszorúk

vidáman fickándoznak.

Örökkön élni fogsz lényemben,

hiányod ólomsúlyú pecsétje

tűzforrón éget,

meztelen lelkem

sors-karcolt hegei közt

apró szívdobbanásaid

mutatják az utat.

Csillagok porából újraálmodlak,

a megmásíthatatlan kötelékek

ösvényein lépdelve,

úgyis megtalállak egyszer...

2011. július 07.