A következő címkéjű bejegyzések mutatása: kandalló. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: kandalló. Összes bejegyzés megjelenítése

2019. március 19., kedd

Apevák 66-70.


 66.
Nem
veszek
fel zoknit.
Ünnep óta
a kandallón lóg. 

67.
Itt
a tél.
Évente
vendégül lát
birodalmában. 

68.
Szánj
időt
arra, mi
teljesebbé
teszi életed!

69.
Dér
csillan
holt tájon.
Ébredezik
a vidám napfény.

70.
Az
apró
cinege
cipőcskékért
álldogál sorban.

2018. november 10., szombat

Tél - és karácsony haikuk (modern)

Angyalok dala
száll. Szent áhítat fogan.
Magányos fagyöngy.

Komódok mélyén
csillámló üveggömbök.
Csodára várva.

Fagyos téli kép.
Hó alatt alszik a táj.
Kandalló serceg.

Ünnepi égbolt
ölén pislant az este.
Villódzó fények.

Deres ablakban
fiúcska les nesztelen.
A szán csilingel.

Éhes cinege
nyirkos kis lába topog.
Bejgli illat száll.

Jégcsapot olvaszt
az itt maradt napsugár.
Tél-szimfónia.

Adventi séta.
Négy rénszarvas ballag a
díszes nyakkendőn.

Hűvös lámpafény
alatt színes jelenség:
- Pirospozsgás arc.

Józan gondolat,
a harangok kondulnak.
Forralt boros éj.

2018. október 13.

2017. január 29., vasárnap

Karácsonyra virrad

Végtelen bárkájáról
álom-csókot lehel a Hold,
csillagok jászolában
egy angyal muzsikál,
szikrázó mivoltuk észrevétlenül,
izgatott szívekbe csitul.
Jég-ezüsttel hintett barlangjából
köd-párás szemekkel
kacsint a tél,
színevesztett képek rámájára
meghittség tüze gyúl,
az éj tündöklő csillámport
fázó lelkekre szitál.
Sercegő mécsek világánál,
kandallók parazsa melegénél,
a szeretet árnyai vetülnek.
Határtalan megnyugvás uszálya
omlik a világra,
úttalan-utak hókristály-szövevényein
megváltó kisded érkezett.
Földre szállt a Csoda,
áldott karácsonyra virrad.

2012. december 19.

2017. január 8., vasárnap

November ölén

Kis falum völgyét
gyömbér púderrel festett délutánok
nyirkos ujjbegye érinti,
míg szobámban
a szeretet szikrája pattan,
lényemre az otthon melege terül.
Hazavárlak, kandallóm tüze
testem parazsától lobban,
főnix-lángú vágyódásom
szította máglyája köré
ánizsos bódulat szökik.
Könnyű vagyok, szinte lebegek,
úgy, mint az a rézszín falevél,
melyet pajkosan
tovalibbent az őszi szellő.
Megnyílt a világ, letéptem bilincseim,
visszaszereztem azt,
amit az évek tolvaj-hordája elrabolt.
Hiszem, hogy a felhők
téli napokra nyíló szembogara
fényében bolyongva, közös jövőnk
a holnapok megértés-strasszain sarjad…

2011. november 21.