Karácsonyra virrad

Végtelen bárkájáról

álom-csókot lehel a Hold,

csillagok jászolában

egy angyal muzsikál,

szikrázó mivoltuk észrevétlenül,

izgatott szívekbe csitul.

Jég-ezüsttel hintett barlangjából

köd-párás szemekkel

kacsint a tél,

színevesztett képek rámájára

meghittség tüze gyúl,

az éj tündöklő csillámport

fázó lelkekre szitál.

Sercegő mécsek világánál,

kandallók parazsa melegénél,

a szeretet árnyai vetülnek.

Határtalan megnyugvás uszálya

omlik a világra,

úttalan-utak hókristály-szövevényein

megváltó kisded érkezett.

Földre szállt a Csoda,

áldott karácsonyra virrad.

2012. december 19.

Február igézete

Hó-pázsit tarkította magaslatok

elmúlásba veszett zöldje felett

tél-bárka araszol nesztelen,

ám jégsapkás bérceik villanása

változást sejtet.

Hűvös odvában pillog

a bágyadtság madara,

csak lomhán moccan

tollai menedékéből.

Hallgatag tusáját vívja a fagy,

csatáját veszíti a Nap sugaraival,

csillám-lepedőn lábujjhegyen settenkedő,

langyos-léptű nappalok

újra olvadás melankóliáját hozzák.

Elgémberedett tagjaiból ocsúdva

veszi fel latyak-ruháját Február,

majd ég-tiszta esők cseppjeivel

bontakozó életeket mos újjá..

2012. február 17.