Szép vers 2.

Johann Wolfgang Goethe: Vándor éji dala

Immár minden bércet

Csend ül.

Halk lomb,

alig érzed:

Lendül.

Sóhajt az éj.

Már búvik a berki madárka,

Te is nem nemsokára

Nyugszol, ne félj...

Tóth Árpád fordítása

Február igézete

Hó-pázsit tarkította magaslatok

elmúlásba veszett zöldje felett

tél-bárka araszol nesztelen,

ám jégsapkás bérceik villanása

változást sejtet.

Hűvös odvában pillog

a bágyadtság madara,

csak lomhán moccan

tollai menedékéből.

Hallgatag tusáját vívja a fagy,

csatáját veszíti a Nap sugaraival,

csillám-lepedőn lábujjhegyen settenkedő,

langyos-léptű nappalok

újra olvadás melankóliáját hozzák.

Elgémberedett tagjaiból ocsúdva

veszi fel latyak-ruháját Február,

majd ég-tiszta esők cseppjeivel

bontakozó életeket mos újjá..

2012. február 17.