Apevák 31-35.

31.
Csepp

csurran.

Elmúlás.

Lelkedben él

ezernyi emlék.

32.

Kit

szeretsz?

Érzések

viszonzása.

Bizalom ébred.

33.

Rég

idők

elmúltak.

Nosztalgia.

Telve pohara.

34.

Torz

mosolyt

színlelhetsz.

Tőrébe állt

a kétszínűség.

35.
Az

ember

csak díszlet,

élő kellék

a lét színpadán.

2017. április

Apevák 11-15.

11.
Ha

zörren

az avar,

földre hulló

színes elmúlás.

12.

Nem

fehér-

fekete,

élet útja

színes sakktábla.

13.

Ő

zuhant

mélyebbre.

Rajtad múlik

elbuksz vagy felállsz.

14.

Azt

hiszed

különb vagy.

Szépbe burkolt

közönségesség.

15.

Szél

hozta

szabadság.

Ne marasztald!

Inkább engedd el!

2017. április

Ködök sóhaja

Kihűlt századok

ódon illata gomolyog

hallgatag tájak felett,

fehér ködök csend-fátyla alól

az elmúlás szelének hangja búg.

Létük magányába roskadt

sziklák kémlelik az eget,

felhők pilláira az emlékezés

bú-kristályai nehezednek.

Káprázattá vált

napok folyosóján

azúr vizek halál-burkába zárt

lelkek árnyképe lebeg,

s az Armada szellem-roncsaira

Malbay cikázó fényei hullnak..

2012. július 03.

In memoriam Whitney

A gyász-szomorú est

némasága mécsét

emléked orgona illata gyújtja,

dalod foszlányait

az örök messzeség

harangja kondítja,

mint féltve őrzött kincset,

úgy glóriázzák angyalok körül és

fejezeted melódiájára

az élet komponál.

Elhagyatottan ácsorgó

lélek-szárnyad tollpihéjén

az elmúlás

vigyázó fuvallata lebben,

-véget ért egy szalmalángnyi élet-,

szikrázó briliánssá

csiszolódott fényed

a zene gyöngy-torkú múzsája

végtelen fájdalma lüktetésén át

maradandó kottájára álmodja…

2012. február 17.

Február igézete

Hó-pázsit tarkította magaslatok

elmúlásba veszett zöldje felett

tél-bárka araszol nesztelen,

ám jégsapkás bérceik villanása

változást sejtet.

Hűvös odvában pillog

a bágyadtság madara,

csak lomhán moccan

tollai menedékéből.

Hallgatag tusáját vívja a fagy,

csatáját veszíti a Nap sugaraival,

csillám-lepedőn lábujjhegyen settenkedő,

langyos-léptű nappalok

újra olvadás melankóliáját hozzák.

Elgémberedett tagjaiból ocsúdva

veszi fel latyak-ruháját Február,

majd ég-tiszta esők cseppjeivel

bontakozó életeket mos újjá..

2012. február 17.

Őszi tárlat

Csak ámulok a tündöklő határ

mérföldekre nyúló

képei láttán;

nézem, ahogyan a nappal

festői álomvilágba szunnyad

és hűvösödő rónák

köd-áztatta zöldjét

az elmúlás lélegzete simítja.

Halkan lüktet a pihenő táj;

szarvas szökell át a mezőn,

kecses lényét a távoli holdsugár

bebarangolja.

Megnyugvás fogaton utazó

csönd-lángok tüze

néhol fel-fellobban,

-szépségét örökül hagyva-,

s az angyalarcú éjben

rozsdaszín levelek keringője

búcsúztatja a

rőt avarba hulló nyarat..

2011. szeptember 10.