Kihűlt századok
ódon illata gomolyog
hallgatag tájak felett,
fehér ködök csend-fátyla alól
az elmúlás szelének hangja búg.
Létük magányába roskadt
sziklák kémlelik az eget,
felhők pilláira az emlékezés
bú-kristályai nehezednek.
Káprázattá vált
napok folyosóján
azúr vizek halál-burkába zárt
lelkek árnyképe lebeg,
s az Armada szellem-roncsaira
Malbay cikázó fényei hullnak..
2012. július 03.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése