A gyász-szomorú est
némasága mécsét
emléked orgona illata gyújtja,
dalod foszlányait
az örök messzeség
harangja kondítja,
mint féltve őrzött kincset,
úgy glóriázzák angyalok körül és
fejezeted melódiájára
az élet komponál.
Elhagyatottan ácsorgó
lélek-szárnyad tollpihéjén
az elmúlás
vigyázó fuvallata lebben,
-véget ért egy szalmalángnyi élet-,
szikrázó briliánssá
csiszolódott fényed
a zene gyöngy-torkú múzsája
végtelen fájdalma lüktetésén át
maradandó kottájára álmodja…
2012. február 17.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése