In memoriam Whitney

A gyász-szomorú est

némasága mécsét

emléked orgona illata gyújtja,

dalod foszlányait

az örök messzeség

harangja kondítja,

mint féltve őrzött kincset,

úgy glóriázzák angyalok körül és

fejezeted melódiájára

az élet komponál.

Elhagyatottan ácsorgó

lélek-szárnyad tollpihéjén

az elmúlás

vigyázó fuvallata lebben,

-véget ért egy szalmalángnyi élet-,

szikrázó briliánssá

csiszolódott fényed

a zene gyöngy-torkú múzsája

végtelen fájdalma lüktetésén át

maradandó kottájára álmodja…

2012. február 17.

Holt idők lámpása

Skarlátszín lénye neveket jegyez a légbe,

kőbe vésett napok romos útján

kullog, s vetekszik a kietlen világgal.

Elhagyatott emlékek foszlott

útvesztőjében tétován poroszkál.

Kihunyt századok forgatagában,

ősi tisztaságot kutatva, reménységbe

alvadt szirtek fokán, becsületért vacog

és motyog örök históriákat.

Holt idők labirintusából visszatérő

fény-lelkek ölelése varázsában,

éteri tüzével fűti a hallgatag tájat.

Elrabolt szívét talán megtalálhatja

a közönyben dagonyázó embertelenségben..

2011. március 09.