Skarlátszín lénye neveket jegyez a légbe,
kőbe vésett napok romos útján
kullog, s vetekszik a kietlen világgal.
Elhagyatott emlékek foszlott
útvesztőjében tétován poroszkál.
Kihunyt századok forgatagában,
ősi tisztaságot kutatva, reménységbe
alvadt szirtek fokán, becsületért vacog
és motyog örök históriákat.
Holt idők labirintusából visszatérő
fény-lelkek ölelése varázsában,
éteri tüzével fűti a hallgatag tájat.
Elrabolt szívét talán megtalálhatja
a közönyben dagonyázó embertelenségben..
2011. március 09.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése