Szűz-fehér derengés szitál,
a múltba tűnt idő
tél-lelkű szánja ölén
dermedt gyöngyfüzér suttog.
Jégvirágos messzeségben,
fázó ködök fátyolából szőtt,
ódon mesékre emlékezik.
Északi szelek zimankó-sípján
fogant, csipke-virággal csókolt
zúzmara világunkra szenderül.
Távoli tájakon, angyali meghittségben
január-csengettyűk hangversenye hallik.
Hajdani, smaragdzöld ligetek álomképe
– mint télszimfónia -;
didergő akkordjaikon kísért,
s várják, hogy ismét pompázzon
az ezerszín palettájú kikelet.
2011. január 01.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése