Szellemvárosok porhanyós homokján
ébred a bősz szél,
emlékké lett napok márvány-fejkövére
rózsa-csipkét horgol.
Nem is oly messze, a Nap lebukó pírja mögött,
a préri könnyel öntözött zöldjén
farkasok táncolnak.
Meghitt közelségben fiaik nyugosznak,
míg el-elhaló vonyításuk
dicső indiánok letűnt életéről mesél.
Osonnak tova a hatalmas évek,
harmatos hajnalok esszenciájába visszhangzó
musztáng nyerítése csendül,
s szerelme lankadatlan tüze életet lehel
a vidék kietlen nyugalmába.
2011. május 01.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése