Apevák 56-60.

56.

Ha
tudod,
megfejted.
Tegnap verse
misztikus talány.

57.
Ma
szeress!
Könnybe fúlt
szívdobbanás
bizalmat áhít.

58.
Az
éjjel
betakar.
Csillám-égen
csillagok úsznak.

59.
Szél
susog.
 Szobákban
  ölelkező,
  meghitt nappalok.

60.
Zöld
lombok
 virulnak.
 Árnyaikon
  megpihen a nyár.

2017. augusztus

Nosztalgia télen

Csend-füzéren csitul a szürkület,
meghitt világa templomából
gyöngy-fehér pelyhek
szállingóznak,
didergő éjjelek vándora
fagyos erdők rejtekéből
hosszú útra kél.
Szépsége rabul ejtő,
ódon hárfáján
magasztos dallam csendül,
csillámló igézetét
szunnyadó tájak
holt smaragd-leplére hinti.
Nosztalgia-szánon
régvolt, idilli időkbe repít,
- várakozó városok forgatagába -
magányos kandeláber
pislákoló fénye nyomán,
lassacskán pilinkélő hókristályok
keringője ölelésében
szikrát szór a világra…

2012. december 03.

Örök vadászmezők dala

Szellemvárosok porhanyós homokján

ébred a bősz szél,

emlékké lett napok márvány-fejkövére

rózsa-csipkét horgol.

Nem is oly messze, a Nap lebukó pírja mögött,

a préri könnyel öntözött zöldjén

farkasok táncolnak.

Meghitt közelségben fiaik nyugosznak,

míg el-elhaló vonyításuk

dicső indiánok letűnt életéről mesél.

Osonnak tova a hatalmas évek,

harmatos hajnalok esszenciájába visszhangzó

musztáng nyerítése csendül,

s szerelme lankadatlan tüze életet lehel

a vidék kietlen nyugalmába.

2011. május 01.