Apevák 56-60.

56.

Ha
tudod,
megfejted.
Tegnap verse
misztikus talány.

57.
Ma
szeress!
Könnybe fúlt
szívdobbanás
bizalmat áhít.

58.
Az
éjjel
betakar.
Csillám-égen
csillagok úsznak.

59.
Szél
susog.
 Szobákban
  ölelkező,
  meghitt nappalok.

60.
Zöld
lombok
 virulnak.
 Árnyaikon
  megpihen a nyár.

2017. augusztus

Karácsonyi fények

Mélázok a messzeségen;

hó-sapkás bércek

ezüst süvege hívogat,

drágakőként csillannak az alkonyat

acélszürke keblén,

a dércsípte horizont

tűnő délibábként lebeg tova.

A szeretet szelében

méltósággal hajlongó,

hódara-ködmönös

fenyvesek susognak.

Jégvirágos ablakon át

megnyugvást vár most a világ,

utcák sötétjébe érkező

szelíd égi tündék

a tél fehér porhanyóját

csillámban motoszkáló,

apró életek lábnyomaira hintik.

Szobák melegéből

lopva leskelődő

szempárok izgatottsága

udvarok jég-tükrében villan,

az együtt töltött idő öröme lesz

a legszebb ajándék.

Néhány napra elcsitul a távol;

ropogó fegyverek zaját is

a csend végtelen öle ringatja,

angyalhajban fénylő

karácsony ünnepe közeleg.

2013. december 16.

Csillagokban élsz

Füstszínű idők szürkeségén túl,

mindaddig nesztelenül várlak,

amíg remegő pilláját

estté hunyva, újra meg újra

pihenőre szenderül

a megfáradt délután,

köd-ette éjjelek

fakó lüktetésében átsejlő,

ébredő fényét bontja

a korai napsugár

és boldogságtól lengedező

csillámok, mint

apró drágakő-koszorúk

vidáman fickándoznak.

Örökkön élni fogsz lényemben,

hiányod ólomsúlyú pecsétje

tűzforrón éget,

meztelen lelkem

sors-karcolt hegei közt

apró szívdobbanásaid

mutatják az utat.

Csillagok porából újraálmodlak,

a megmásíthatatlan kötelékek

ösvényein lépdelve,

úgyis megtalállak egyszer...

2011. július 07.

Fjordok éneke

Észak elmosódott kontúrjai

épp csak életre kelnek,

derengő sarki-homályban

lebegve

- mint skandináv vízió -

kevélyen nyújtóznak.

Ezüst-metál holdsugárban

jégpáncél fürdőz,

csillám-gerincére

villódzó, lágy pehely pilinkél.

Tört-fehérbe mártózott gleccserek

reszkető lankái hátán

a normann fagy-lánya

legendát fabuláz.

Holt századok útvesztőjében,

zord vizek hullámain,

merész vikingek eveznek.

Dér-szőnyeggel terített útjukon,

bronzba merült

rúnakövek csilláma pislákol,

s mítoszukat az idők-fjordjaiba

rejtett ékszerdobozok őrzik.

2011. január 09.