Apevák 56-60.

56.

Ha
tudod,
megfejted.
Tegnap verse
misztikus talány.

57.
Ma
szeress!
Könnybe fúlt
szívdobbanás
bizalmat áhít.

58.
Az
éjjel
betakar.
Csillám-égen
csillagok úsznak.

59.
Szél
susog.
 Szobákban
  ölelkező,
  meghitt nappalok.

60.
Zöld
lombok
 virulnak.
 Árnyaikon
  megpihen a nyár.

2017. augusztus

Téli éj fátyla alatt

Hópelyhet libbent a meztelen égbolt,

az univerzum végtelen-szőtt opálja

éteri mezőket sejtet.

Tudattalan énjét

gyöngyözi a messzeség,

ében éj burkába zárt

csillagok fénye

álmaink balkonját bejárva

becézőn lelkünkre hull.

Letűnt percek skarlát parazsa

ó-napok íriszén izzik,

szelíden lobogó láng-tündék vigyázzák

a grafit-szürkeségbe némult időt.

Az éj réveteg csendjébe merülve,

szótlanságuk árnyain pihegve,

szelencébe zárt szerelem éled…

2013. február 13.

Csillagokban élsz

Füstszínű idők szürkeségén túl,

mindaddig nesztelenül várlak,

amíg remegő pilláját

estté hunyva, újra meg újra

pihenőre szenderül

a megfáradt délután,

köd-ette éjjelek

fakó lüktetésében átsejlő,

ébredő fényét bontja

a korai napsugár

és boldogságtól lengedező

csillámok, mint

apró drágakő-koszorúk

vidáman fickándoznak.

Örökkön élni fogsz lényemben,

hiányod ólomsúlyú pecsétje

tűzforrón éget,

meztelen lelkem

sors-karcolt hegei közt

apró szívdobbanásaid

mutatják az utat.

Csillagok porából újraálmodlak,

a megmásíthatatlan kötelékek

ösvényein lépdelve,

úgyis megtalállak egyszer...

2011. július 07.

Csillámló neszek

Ősz-ezüst merengésben

úszkál a nyugalmat

érlelő alkony,

lebegő pilléreken parázslik

a volt udvara, mi

álom-hordalékot hord

a búcsúzás partjaira.

Éj-morzsák vajúdásán,

csillámló tűzszekerek hada

világló ébredést bont.

Csillagok óarannyal futtatott nászával

égi ceremónia születik,

sejtjeimbe éled varázsa,

vállaimra a holdfény csókot terít.

Remegésbe burkolt

tónusaik a várakozás mámorító

balzsamát masszírozzák lelkembe…

2011. május 26.

Szerelmed keresem

Hópihe szállingózik, csak némán sírdogál...

Csillagok csókjában fürdő lelkem

vágytalan messzesége újra éhesen piheg.

Szerelmed sóvárgom,

boldogság zamata kong üres perceimbe,

álmokkal tűzdelt szívem bársonyát most nem érinted.

Mégis tudom - hozzám tartozol,

lelked lelkemben alszik örökre,

éjjelek holdfény-karjába bújva csak együtt létezhetünk.

Emlékkép-mosolyod szegletében merengve álmodok,

- oly gyermekien, távolban összefonódva veled.

Betakarlak, mint partot a tenger, s

talán sorsunk rögös útjain,

kacagó harmatcseppek táncába

új remények élednek.

2010. december 15.

Éjszakai varázs

Levendula-álom
lengi be végtelenünk szívét,
est-homályban lábadozó világ
immár nyugovóra tér.
Bíborban úszó alkonyat
pilláira a tegnap búcsúcsókot
libbent, s vágyaink ezüst óceánján,
- a mindenségen túl -
ring egy elfeledett mementó.
Éj-tornácon szunnyadó
ködfény-pára amorf testet ölt,
csillag-jászolban hárfázó tündérek
körvonalait szitálja a térbe.
Révbe ért sorsok csend-elíziumán,
sejtelemmel szikrázó
égitestek gyúlnak…

2010. november 23.

Az óidő nyomában III.

Eldorado

Mítoszok bölcsőjében

szunnyadó világ izzik jelenünkbe,

éj-aranyban tündöklő táj dúdol

magasztos emlék-dallamot.

Bronz festette pirkadat

habkönnyű

nyoszolyájába fonódva

megannyi fénylő csillag strázsál,

fény-karokkal melengetve

féltett vagyonát.

Országuk,

milliónyi

pislákoló mécses-láng,

mint végtelen-koszorú

övezi tegnapjai vállát.

Némaság bilincse

pihen csillámló szirtjein,

s rejtélyek ködében

merengve,

végtelen rónákon át,

a halhatatlanság

szaténfényű

selymébe olvad örökre.

2010. augusztus 05.