A következő címkéjű bejegyzések mutatása: tenger. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: tenger. Összes bejegyzés megjelenítése

2017. július 30., vasárnap

Apevák 51-55.

51.
Zord
folyó
kanyarog.
Torkolatnál
békés tenger vár.

52.
Láb
 moccan.
 Indulás.
Tarisznyát vesz
a felfedezés.

53.
Száz
élet
sem elég.
  A boldogság
   benned lakozik.

54.
Rossz
példa
  ragadós.
   Fellázad a
   lelkiismeret.

55.
Kor-
nyűtte
hajlékot
 nem látogat
  elegancia.

2017. június


2017. május 22., hétfő

Apevák 16-20.

16.
Még
fényben
fürdőzöl.
Alattomot
nem ér napsugár.

17.
Nézd
másképp!
Megrúgnak-
segítséggel
jutsz el célod felé.

18.
Sós
nappal
és éjjel,
könnyes létünk
morajló tenger.

19.
Kel
a Nap.
A csodát
mindennapok
könyvei írják.

20.
Szép
tavasz
szárnyat bont.
Rügyfakasztó,
áldott kikelet.

2017. április

2016. november 11., péntek

Szerelmed keresem

Hópihe szállingózik, csak némán sírdogál...
Csillagok csókjában fürdő lelkem
vágytalan messzesége újra éhesen piheg.
Szerelmed sóvárgom,
boldogság zamata kong üres perceimbe,
álmokkal tűzdelt szívem bársonyát most nem érinted.
Mégis tudom - hozzám tartozol,
lelked lelkemben alszik örökre,
éjjelek holdfény-karjába bújva csak együtt létezhetünk.
Emlékkép-mosolyod szegletében merengve álmodok,
- oly gyermekien, távolban összefonódva veled.
Betakarlak, mint partot a tenger, s
talán sorsunk rögös útjain,
kacagó harmatcseppek táncába
új remények élednek.

2010. december 15.

2016. október 15., szombat

Csöndedbe burkolózva

Csöndedbe burkolózva hullámzik a tenger,
égi jel pislákol azúrkék tükrében,
fénycsóvák játszanak, némán átkarollak,
kitárja kapuit az éj birodalma.

Félszeg érintések, el-elhaló szavak,
szívdobbanásaink testvérré simulnak,
ki nem hunyó lánggal csodálják egymást,
belélegzem ismét lelked hívó szavát.

Csöndedbe burkolózva hullámzik a tenger,
angyalsereg reppen díszes öltözetben,
paplanját már fölhúzta az aranyló Nap,
álmaink tornácán megpihenhetsz holnap.

2010. július 16.

2016. szeptember 6., kedd

Látomás

Lelkem
kristálytiszta
tengeréből
világok
törnek
a
magasba,
-szívem
hevesen
dobog-,
porcelánfehér
ruhában
állok
az
örökkévalóság
sziklájához
láncolva,
honnan
feloldozásom
csak
akkor
nyerhetem
el,
amikor
már
megbékéltem
saját magammal..

2009. március 19.