Hópihe szállingózik, csak némán sírdogál...
Csillagok csókjában fürdő lelkem
vágytalan messzesége újra éhesen piheg.
Szerelmed sóvárgom,
boldogság zamata kong üres perceimbe,
álmokkal tűzdelt szívem bársonyát most nem érinted.
Mégis tudom - hozzám tartozol,
lelked lelkemben alszik örökre,
éjjelek holdfény-karjába bújva csak együtt létezhetünk.
Emlékkép-mosolyod szegletében merengve álmodok,
- oly gyermekien, távolban összefonódva veled.
Betakarlak, mint partot a tenger, s
talán sorsunk rögös útjain,
kacagó harmatcseppek táncába
új remények élednek.
2010. december 15.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése