Tegnapok homályába veszett
civilizációk csendjét
búsongó csillag
megfakult fénye őrzi,
szürkületben rejlő,
misztikus világba
vetíti nosztalgia-árnyait.
Nyugalom-öle a végtelenben
honol, hajdani századok
felhők trónjára súgott,
káprázatos voltát derengi.
Sejtelemben kuporgó
pergamenek cserzett margóján
a múlt hírnökének ujja cikáz.
Óidő langy leheletében álmodó,
gazdagságban fogant,
archaikus büszt
a feledések kalendáriumában
veszteglő, néhai kultúrák
impozáns fénykorának
elmúlását siratja.
2011. április 02.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése