Apevák 56-60.

56.

Ha
tudod,
megfejted.
Tegnap verse
misztikus talány.

57.
Ma
szeress!
Könnybe fúlt
szívdobbanás
bizalmat áhít.

58.
Az
éjjel
betakar.
Csillám-égen
csillagok úsznak.

59.
Szél
susog.
 Szobákban
  ölelkező,
  meghitt nappalok.

60.
Zöld
lombok
 virulnak.
 Árnyaikon
  megpihen a nyár.

2017. augusztus

Apevák 46-50.

46.
Nyár
szele
cikázik.
Színpompás rét
vonzó illata.

47.
Ha
beszélsz,
ésszel tedd!
Minden szavad
lélekig hatol.

48.
Ne
élj a
tegnapban!
Csak pusztító
önsorsrombolás.

 49.
Halk
zene
dallama
csendül. Benne:
- igaz megnyugvás.

50.
Ki
barát,
bajban is
melletted van,
nem csak a jóban.

2017. június

Elveszett századok

Tegnapok homályába veszett

civilizációk csendjét

búsongó csillag

megfakult fénye őrzi,

szürkületben rejlő,

misztikus világba

vetíti nosztalgia-árnyait.

Nyugalom-öle a végtelenben

honol, hajdani századok

felhők trónjára súgott,

káprázatos voltát derengi.

Sejtelemben kuporgó

pergamenek cserzett margóján

a múlt hírnökének ujja cikáz.

Óidő langy leheletében álmodó,

gazdagságban fogant,

archaikus büszt

a feledések kalendáriumában

veszteglő, néhai kultúrák

impozáns fénykorának

elmúlását siratja.

2011. április 02.

Era

Füstszín felleg könnyezi

a búcsúzó tél táncát,

s változás esőcseppjére vágyakozó

szivárvány-pillangók csapdosnak.

Tegnapokba hervadt, fázó

képek tárlatai a tisztuló láthatár

amfiteátruma méhébe oszlanak

és búját napsugár fényében tündöklő

bibefakadás váltja fel.

Énekes madarak fenséges himnuszát

korszakokat átfogó fuvallat

röpteti tavasz-ruhát sóvárgó provinciák felé.

2011. február 13.

Perzselő jégvilág

Szemeim szelíden színlelnek,

fájdalmuk fátyolos fohász,

kezeim kezeidet kutatják,

a tegnap tűnő távolság.

Lábaim lemondóan lépkednek,

megszűnik minden melegség.

testem tétován továbbáll,

ütemre üvölt az üresség.

Szám szélén szomjúság,

kételyek korcsai kínoznak,

füleimben felsejlő fuvallat:

a holnap hablelke hívogat.

2009. március 26.