Kristályok közt

Előtted állok újra, halhatatlanság,

önmagamba révedve megtaláltalak,

ledéren bódít a messzi végtelen,

szerelem nyílott antik kertek alatt.

Hirtelen jött szélvész lelkem elrabolta,

fojtó emlékekbe merülve didergett,

- mit évek óta hiába kerestem

most szikrázva vakít azúr szemeiben.

Utolsót figyelmeztet ma az ércharang,

káprázatos ikonok fénye elvakít:

Mennem kell, előre ezen az ösvényen!

A kristályok közt áhított jövőm lakik.

2010. január 03.

Testbeszéd

Egymás fülébe súgott, kurta félszavak,

hány és hány ki nem mondott gondolat,

félvállról vett, sosem volt érintések,

erőltetett, komikumba illő nevetések.

Mézes-mázos, hízelgő, álszent közeledés,

végső célja mögé látni sokszor nehéz.

Előfordul, hogy viselkedésünkkel

önmagunkat és társunkat is becsapjuk,

apró jeleinkkel tévútra sodorjuk.

Egyedül a szemeink azok, mik nem hazudnak,

amiket megélünk, s az emlékek, bennük sorakoznak,

csillogásuk lehet örömtől vagy bánattól teli,

sokunknál a sírig tartó elhivatottságot fejezi ki.

2009. május 22.

Perzselő jégvilág

Szemeim szelíden színlelnek,

fájdalmuk fátyolos fohász,

kezeim kezeidet kutatják,

a tegnap tűnő távolság.

Lábaim lemondóan lépkednek,

megszűnik minden melegség.

testem tétován továbbáll,

ütemre üvölt az üresség.

Szám szélén szomjúság,

kételyek korcsai kínoznak,

füleimben felsejlő fuvallat:

a holnap hablelke hívogat.

2009. március 26.