Egymás fülébe súgott, kurta félszavak,
hány és hány ki nem mondott gondolat,
félvállról vett, sosem volt érintések,
erőltetett, komikumba illő nevetések.
Mézes-mázos, hízelgő, álszent közeledés,
végső célja mögé látni sokszor nehéz.
Előfordul, hogy viselkedésünkkel
önmagunkat és társunkat is becsapjuk,
apró jeleinkkel tévútra sodorjuk.
Egyedül a szemeink azok, mik nem hazudnak,
amiket megélünk, s az emlékek, bennük sorakoznak,
csillogásuk lehet örömtől vagy bánattól teli,
sokunknál a sírig tartó elhivatottságot fejezi ki.
2009. május 22.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése