A mellőzöttség ma buja táncát járja,
vágy-amuletteket hint az éjszakába.
Áttetsző álmok ködszórta pamlagán
borostyánszín kétség csitítgatja magát.
Palackba zárt óhaj, eltörpült szép szavak,
csupán képzeletem játéka babusgat.
A kegyes élet lám kitüntet másokat,
csak árnyékom látja pierrot-arcomat.
Feledés, szeretet, van hangyányi remény?
Tekinteted átnyargal lelkem küszöbén.
Agyamban zsongó, elcsúszott idősíkok,
álarcom elé ismét rolót húzok.
Ki vagy te, ki berobbantál életembe?
Gátat emeltél zuhatag-könnyeimre.
Bájod melengetem szárnyaim alatt,
kíváncsiság üldöz, titkot tartogat.
2009. szeptember 04.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése