Szemeim szelíden színlelnek,
fájdalmuk fátyolos fohász,
kezeim kezeidet kutatják,
a tegnap tűnő távolság.
Lábaim lemondóan lépkednek,
megszűnik minden melegség.
testem tétován továbbáll,
ütemre üvölt az üresség.
Szám szélén szomjúság,
kételyek korcsai kínoznak,
füleimben felsejlő fuvallat:
a holnap hablelke hívogat.
2009. március 26.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése