Tél - és karácsony haikuk (modern)

Angyalok dala

száll. Szent áhítat fogan.

Magányos fagyöngy.

Komódok mélyén

csillámló üveggömbök.

Csodára várva.

Fagyos téli kép.

Hó alatt alszik a táj.

Kandalló serceg.

Ünnepi égbolt

ölén pislant az este.

Villódzó fények.

Deres ablakban

fiúcska les nesztelen.

A szán csilingel.

Éhes cinege

nyirkos kis lába topog.

Bejgli illat száll.

Jégcsapot olvaszt

az itt maradt napsugár.

Tél-szimfónia.

Adventi séta.

Négy rénszarvas ballag a

díszes nyakkendőn.

Hűvös lámpafény

alatt színes jelenség:

- Pirospozsgás arc.

Józan gondolat,

a harangok kondulnak.

Forralt boros éj.

2018. október 13.

Apevák 16-20.

16.
Még

fényben

fürdőzöl.

Alattomot

nem ér napsugár.

17.

Nézd

másképp!

Megrúgnak-

segítséggel

jutsz el célod felé.

18.

Sós

nappal

és éjjel,

könnyes létünk

morajló tenger.

19.

Kel

a Nap.

A csodát

mindennapok

könyvei írják.

20.

Szép

tavasz

szárnyat bont.

Rügyfakasztó,

áldott kikelet.

2017. április

Didergő karácsony

Halványan villódznak az alkonyati fények,

a szótlanság ölén muzsika

halk foszlányai libegnek.

Várakozás gyertyáinak lángja serceg,

nappalik pompáiként

dísz-tobozba borult fenyők magasodnak.

Szeplőtelen vidékek csoda-csillámba borulva,

a dombokon túlról, öröm hírnöke közeleg.

Ám sok helyütt szerényen terített a szeretet asztala,

az éhség ajándék-kosara

betevő falatért áhítozik.

Évezredes hagyományok naptára

elporladt emlékek mennyei voltáról mesél,

tegnapokba bódult boldogság

kérész-életű órái

reményvesztett szívekhez térnek.

Toprongyos nélkülözők fázó lelkére

útja során megpihenő angyal kórus

megváltó álom-pelyheket szitál.

2014. december 21.

Nyáresti merengés

Édes aromákat áhít a sóvárgás;

gazdag tarsolyában kotor odalent,

gyermekkorom üde illatú nyara

babarózsaszín felhőkön dereng.

Az összetartozás lépcsőin lépdelek,

körülölel újra otthonom melege,

emlékek balkonján fáklyaként lobog

óvó családomnak terelgető keze.

Hajdani pajtások, önfeledt játék,

szabadságom fenyő-zöld illata,

kezeim közt foszló kukoricaszemek,

s csobogva osonó kis patak dala.

Természet ölén ezernyi szépség,

friss szalmabálák hűsítő rejteke,

mindig éber mátyásmadárral

barátságot kötő, hős széncinege.

Nem fakuló múltam, (így őriz lelkem),

kérdéseim most már válaszokra lelnek

pernye-világba szenderül mi rossz,

új csodákat hoz a hazatérés verse.

Elköszön a mától a pilledő égbolt,

lenyugszik napunk arany-bíbor méze,

merengésem immár búcsúzik e tájtól;

ezüst csillag-függöny terül a vidékre.

2014. július 29.

Karácsonyra virrad

Végtelen bárkájáról

álom-csókot lehel a Hold,

csillagok jászolában

egy angyal muzsikál,

szikrázó mivoltuk észrevétlenül,

izgatott szívekbe csitul.

Jég-ezüsttel hintett barlangjából

köd-párás szemekkel

kacsint a tél,

színevesztett képek rámájára

meghittség tüze gyúl,

az éj tündöklő csillámport

fázó lelkekre szitál.

Sercegő mécsek világánál,

kandallók parazsa melegénél,

a szeretet árnyai vetülnek.

Határtalan megnyugvás uszálya

omlik a világra,

úttalan-utak hókristály-szövevényein

megváltó kisded érkezett.

Földre szállt a Csoda,

áldott karácsonyra virrad.

2012. december 19.

Éji csoda

Pernyét sodor az enyészet szele,

ujjával kihűlt, gyógyírra éhes

hajlékokra mutat.

Fakó arcát elrejtő,

hamis életbe bódult szeretet

elmálló avarban kutatja

a megmaradt aprócska

érzelem-lángot.

Éj-tó tükrében mereng

az ezüstszín Hold,

vakító mentéje szorosan

hátára simul,

őrangyalok magasztos sípja

nyugovót zenél.

Szikrázó lepel alatt,

hüppögve hajtja le fejét

a fény elárvult gyermeke.

A feloldozás szelencéjéből

megváltó álom-por szitál fürtjeire,

- egy napra eljött a csoda -

égitestek kórusa halk áhítattal

éji szózatot suttog

és könnyei cseppjét

felszárító oltalmukkal

ma éjjel beragyogják

a világmindenséget.

2011. augusztus 13.

A tündér

Lágyan ringó víztükörből születtem,

selymes hullám ölelésében szépítkezem,

éji Hold acél fénye kíséri útjaim,

tisztára mossa ruhám ezüst fodrait.

Smaragdzöld fák hódolattal elém hajolnak,

az erdő állatai anyjukká fogadnak.

fenntartom a békét a zavaros mélyben,

ez az én régen kapott küldetésem.

Hullámos fürtjeim vállaimra omlanak,

hegyek-völgyek alázattal átkarolnak,

ében pilláim alatt szeretetliliom nyílik,

egy csokorba szedtem az érzelmek virágait.

Szoprán énekem a vizek édeni zenéje,

könnyedén ott termek a tündérek kertjében,

édes álmot lehelek az elfáradt tájra,

hogy a csodát hozó reggelt újult erővel várja.

2009. május 10.