Pernyét sodor az enyészet szele,
ujjával kihűlt, gyógyírra éhes
hajlékokra mutat.
Fakó arcát elrejtő,
hamis életbe bódult szeretet
elmálló avarban kutatja
a megmaradt aprócska
érzelem-lángot.
Éj-tó tükrében mereng
az ezüstszín Hold,
vakító mentéje szorosan
hátára simul,
őrangyalok magasztos sípja
nyugovót zenél.
Szikrázó lepel alatt,
hüppögve hajtja le fejét
a fény elárvult gyermeke.
A feloldozás szelencéjéből
megváltó álom-por szitál fürtjeire,
- egy napra eljött a csoda -
égitestek kórusa halk áhítattal
éji szózatot suttog
és könnyei cseppjét
felszárító oltalmukkal
ma éjjel beragyogják
a világmindenséget.
2011. augusztus 13.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése