Kobaltkék lagúna palástjába
pezsdült nyarak
andalító ölén
imába moccan a pihegő lét,
áttetsző távolból korallok
szerenádja morajlik.
Az aranyló rámát pingáló Nap
gyöngyöző pillájú felhők létráján
komótosan halad
az est magánya felé.
Milliónyi aprócska élet
nyitogatja lelkét
rejtőzködő tenger-mély
csoda-múzeuma tárlatára.
Végeláthatatlan emberöltők
száguldó szekerén
vén Hold strázsál, s a
símogató habokból született
tünde-lényű szirének
fennkölt eposzok
elhamvadt fény-kelyhének
sérthetetlen mementóját óvják.
2011. június 04.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése