Karácsonyra virrad

Végtelen bárkájáról

álom-csókot lehel a Hold,

csillagok jászolában

egy angyal muzsikál,

szikrázó mivoltuk észrevétlenül,

izgatott szívekbe csitul.

Jég-ezüsttel hintett barlangjából

köd-párás szemekkel

kacsint a tél,

színevesztett képek rámájára

meghittség tüze gyúl,

az éj tündöklő csillámport

fázó lelkekre szitál.

Sercegő mécsek világánál,

kandallók parazsa melegénél,

a szeretet árnyai vetülnek.

Határtalan megnyugvás uszálya

omlik a világra,

úttalan-utak hókristály-szövevényein

megváltó kisded érkezett.

Földre szállt a Csoda,

áldott karácsonyra virrad.

2012. december 19.

Suttogó mélység

Kobaltkék lagúna palástjába

pezsdült nyarak

andalító ölén

imába moccan a pihegő lét,

áttetsző távolból korallok

szerenádja morajlik.

Az aranyló rámát pingáló Nap

gyöngyöző pillájú felhők létráján

komótosan halad

az est magánya felé.

Milliónyi aprócska élet

nyitogatja lelkét

rejtőzködő tenger-mély

csoda-múzeuma tárlatára.

Végeláthatatlan emberöltők

száguldó szekerén

vén Hold strázsál, s a

símogató habokból született

tünde-lényű szirének

fennkölt eposzok

elhamvadt fény-kelyhének

sérthetetlen mementóját óvják.

2011. június 04.